Én is igent mondtam Madagaszkáron

Eljön az a pillanat, amikor akasztják a hóhért. Amikor a ceremóniamester is házasodásra adja a fejét. Jelentem: megtörtént, idén áprilisban egy 200 lelkes kis madagaszkári faluban, Ifaty-ban, a Mozambiki-tenger partján, egy helyi, malgas polgármester összeadott minket a feleségemmel. Nyilván az idei párjaim érezték is, mennyivel nagyobb átéléssel és mennyivel elkötelezettebben végzem a ceremóniamesteri feladataimat. És ez csak egyre fokozódni fog! 🙂

Minket egyébként az a tapasztalatom vezetett Madagaszkárra, hogy minden lányban/nőben él valami gyerekkorból hozott elképzelés, álomkép az esküvőjét illetően, és mi, férfiak, nem adhatunk nagyobb ajándékot annál, mintha megpróbálunk a lehető legtöbbet valóra váltani ebből a bizonyos álomból. Feleségem állatmániás -az Állatkertben is mindig van örökbefogadott állatunk- és nagyjából öt évesen kitalálta, hogy ő egyszer eljut Madagaszkárra, ahol találkozni fog a csak ott élő makikkal, és ez egyébként az ő nászútja lesz. Hét éve vagyunk együtt, előtte hat évig győzködtem, hogy utazzunk el Madagaszkárra, de mindig csak azt válaszolta: mehetünk, de ő megálmodta, hogy oda csak nászútra megy, csak úgy, szimpla utazásból nem. Mire másfél éve azt találtam mondani, hogy oké, kezdjünk el gyűjtögetni, és ha eljutunk oda, esküszöm, ott elveszem. Ez így jó? Rám nézett, és gyerekesen kacér mosollyal azt válaszolta: oké, így lehet.

És így lett. Volt egy helyi segítőnk, aki minden adminisztrációs ügyet előre elintézett, úgyhogy mire az egy hónapos kalandozás végén kikötöttünk a fent említett kis faluban, csak fel kellett öltöznünk, ki kellett sétálnunk a partra, és oda kellett állnunk a polgármester elé. A hivatalos beszéd végén megkaptuk a helyi áldást :„Legyetek, mint tyúknak a bőre”, majd aláírtuk a házassági anyakönyvi kivonatot. Szintén helyi szokás szerint  a polgármester hét fiút és hét lányt is kívánt volna nekünk, de túlzásnak érezvén, inkább csak elmosolyodott és azt mondta: Na, jó, hát legyen annyi, amennyi Európában szokás! Ezután felültettek minket egy zebu húzta szekérre, hogy mint ifjú házasokat lásson a falu apraja-nagyja…. Itthon pedig az önkormányzatban egy ötperces eljárás keretében hitelesítettük a kinti eljárást. Házasok vagyunk, kész. 🙂

Ha kíváncsiak vagytok részletesebben is a sztorira, és érdekelne a teljes madagaszkári utazás, akkor gyertek el bátran november 27-én, vasárnap a “Járatlan utakon” fesztiválra (www,jaratlanutakon.hu), ahol egy órában mesélek. A fesztivál a legnagyobb itthoni hátizsákosoknak, kalandoroknak, utazni szeretőknek szóló fesztivál majdnem 40 előadóval, évente egyszer rendezik meg, és most én is meghívást kaptam, hogy meséljek az esküvőnk körülményeiről. Szóval: találkozzunk a fesztiválon, vagy ha ott nem, egy jövő évi esküvőn. 🙂

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s