Applikáció minden esküvőre

Szombaton, november 22-én, az utolsó esküvővel véget ért számomra a 2014-es esküvői szezon. Azt hittem, hogy el fogok fáradni, de magamat is meglepve, végül szomorúan konstatáltam, hogy vége, és igazából alig várom, hogy április-májusban újrainduljon minden. Visszatekintve az idei szezonra, van egy dolog, amiről mindenképpen írni akarok, mert nagyon megragadt a fejemben. Sőt, közvélemény-kutatást is végeztem az üggyel kapcsolatban a barátaim körében, és nagyon megoszlóak voltak a vélemények, úgyhogy annál inkább ide kívánkozik.

Az esküvő egy rendezvényházban volt, a ceremónia pedig a rendezvényház parkjában, ahol van egy kis tó is, amit körbe lehet állni. (Ugyan nem tartozik ide: de ez volt életem első esküvője, ahol előbb megvolt a vacsora, és csak a vacsora után 21 óra körül volt maga a szertartás. A parkot és a tavat ugyanis ki lehetett világítani, így aztán fáklyák fényében esküdhetett a pár. Ráadásul a tavon még egy parányi sziget is van, direkt a ceremóniáknak, mindez megvilágítva, a tavat körülállja a násznép, körülöttünk a park – hát, valószínűleg ilyet álmodhatott gyerekkorában a menyasszony.)

A ceremóniát egy református lelkész tartotta. Bevonult a pár a kis szigetre, a vendégek körülállták a tavat, és jött a szertartás, amit a lelkész a jól ismert bibliai Szeretet-himnusszal indított. (Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.(…) A szeretet türelmes, a szeretet jóságos. A szeretet nem féltékeny… stb.). Úgy szépen belemerültünk az egészbe, jó volt hallgatni. Mikor a lelkész befejezte, a násznép felé fordult, és megkérdezte: “Látja-e a tisztelt násznép, hogy miből olvastam fel az imént elhangzott Szeretet-himnuszt?” Hirtelen mindenki felkapta a fejét, hogy micsoda, hát minek is néztük volna, hogy mi van a lelkész kezében, az a lényeg, amit mond. És a legnagyobb megdöbbenésünkre a lelkész a magasba tartotta az Iphone-ját (tök durva, hogy addig észre sem vettük), és annyit mondott: egyszerű netes applikáció. Bármikor, bárki számára ingyenesen letölthető, ott van mindenhol. Nagy nevetés volt a meglepetéstől, de közben mindenki értette a célzást. És aztán maga az áldásosztás is erről szólt: nem a nagy csodákra kell várni a házasságban, a csoda és a szeretet ott van mindenhol, ahol akarjuk, hogy legyen.

Nekem elképesztően tetszett ez a megoldás. Az, ahogy egy lelkész fogja, és használja a XXI.század technikáját. Hol van az megírva, hogy egy egyházi szertartáson csak a Bibliából lelhet bibliai szöveget felolvasni? Minek hurcolja magával a lelkész egy rendezvényház parkjába a súlyos kötetet?

Annyira meglepő volt ez a húzás, hogy megfuttattam a dolgot a barátaim körében: ők mit szólnának,ha okostelóról olvasná a pap vagy lelkész a bibliai idézetet az esküvőjükön? És érdekes módon a megoldás nem aratott osztatlan sikert. A fele a barátaimnak azt mondta, hogy oké, oké, haladjunk a technikával, de azért ez túlzás, és hogy az esküvő az szent dolog, és ott inkább maradjanak a klasszikus megoldások. És csak a másik fele mondta, hogy ez nekik tök oké, bejön, sőt, kifejezetten szimpatikus, úgyis az a lényeg, ami elhangzik, az mindegy, hogy hogyan.

Ti mire szavaztok?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s